Éreztem örömet és átéltem bánatot
Emelt fővel jártam, majd lettem elhagyatott
Tanultam túlélni, s láttam alázatot
Annyi mindent láttam, mit ember csak láthatott…
Csodáltam fényeket, de megjártam a poklot
Ahol balga lelkem sötétben bolyongott
Onnan kerestelek felfelé kémlelve
Térden könyörögve, Istent úgy kérlelve
Túléltem egy halált, s túléltem még egyet
Volt idő, hogy csaknem élve eltemettek
Tanultam közmondást az öreg bölcseinktől
Egy dologtól féltem, a saját félelmemtől…
Amikor azt hittem elérem a napot
Az utolsó lépésnél minden összeomlott
Összetörve, gyengén zuhantam a mélybe
Jövőmet letéve Teremtőm kezébe…
…De megtanultam élni, sok veszteség árán
Nem ember kárára, nem is mások hátán
Már el tudom fogadni, kellett ez út pora
Hogy büszkén kimondhassam, a Te sorsod is csoda…!